Hogyan lettem Lakberendező? | avagy soha nem késő újratervezni 😉
Szeretettel üdvözöllek a blogomon, Gyarmati Beáta vagyok, enteriőrtervező, a Beatadesign Kft. tulajdonosa, és a Beatadesign Karrier Program alapítója.
Amikor elhatároztam, hogy blogolni fogok, megkérdeztem a környezetemben lévő embereket, hogy “Mi az ami igazán érdekli őket a munkámmal kapcsolatban?”
Vajon a lakásfelújítások? Az ingatlan vásárlás? A konyhatervezés vagy a melegburkolatok? Legnagyobb meglepetésemre azonban ezt kérdezték a legtöbben:
| "Hogyan lettél Lakberendező?"
Szóval úgy döntöttem, megírom a személyes történetem.
Először is: nem tudtam mindig, hogy Lakberendező szeretnék lenni. Nem az az ember vagyok, aki ” Már kiskorom óta pontosan tudom, hogy mit szeretnék, és már a szüleim is …” – stb. Sőt. Nagyon sokáig útkereső voltam.
A gimnázium alatt idegenvezető szakmát tanultam. Így mondjuk érdekes visszagondolni, hogy a leges legelső szakmám – 2 év művészettörténeti tanulmányával – mennyire közel állt az építészethez. Aztán azt súgta nekem a kisördög, hogy “a közgázból jobban meg lehet élni” …
Még itt cseng a fülemben , ahogy az művészettörténet oktatóm fennhangon azt mondja:
|"A kreatív szakmákból nem lehet megélni, aki teheti, tanuljon egyetemen. Lehetőleg pénzügyet."
Így hát, felvételiztem közgázra, ami meghatározta a rá következő évtizedemet. Az első egyetemi képzésem alatt Londonban dolgoztam pincérnőként, hogy “megtanuljak rendesen angolul”. Mondanom sem kell, hogy az angol tudás az a legcsekélyebb tapasztalat, amit megszerzel 10 másik lakótársaddal egy olcsó albérletben élve, Tottenham-ben. 🙂
Miután folyékonnyá vált az angol nyelvtudásom, Magyarországra hazaköltözve megkérdeztem magamtól:
| Vajon mi lehet az a legrangosabb, legnagyobb preszítízs értékkel bíró hely, ahova 20 évesen bekerülhetek, és használhatom az angol nyelvtudásomat? Így kerültem az Amerikai Nagykövetségre.
Maga a bejutás is egy érdekes szotri, ugyanis nyitott pozíció nem volt. Úgy gondoltam, írok egy szívhez szóló levelet az Amerikai nagykövetnek, részletezve az elhivatottságomat és a képességeimet, aztán hátha kreálnak nekem egy pozíciót. Így is lett. Habár a levelemet meglepődve fogadták, egy ötkörös állásinterjú után már benn is voltam. J Csillogó egy világ volt, sok koktél party-val, diplomáciai rendezvényekkel, és egyben erős mélyvíz. Még fel se ocsúdtam, már azon kaptam magam, hogy diplomáciai rendezvényeken szinkron tolmácsolok fekete öltönyös úriemberek konferenciáin.
Fiatalként rengeteget lehet itt tanulni, viszont annyira erős szabályszerűségek voltak, hogy nem volt igazán időm vagy lehetőségem “a kreatív kibontakozásra”: a színtelen kosztüm, a magassarkú cipő, és a visszafogott gyöngysor szorít, mindig mindenki szüntelenül mosolyog – miközben diplomázni és nyelvvizsgázni kell – szóval jobb ha az ember összekapja magát, és nem ábrándozik.
Egy évig dolgoztam a Nagykövetségen, majd a Külügyminisztériumban, hogy jó referencia anyagom legyen. Lett is . Más kérdés, hogy ezt az ember mire használja. Indíthattam volna már akkor egy kreatív vállalkozást, de nem tettem. Ha most visszarepülhetnk az időben, már másképp tenném.
| De itt, és akkor úgy döntöttem, hogy megkeresem a legnagyobb multicégeket Budapesten, és annyit tanulok az üzleti életről, amennyit csak bírok.
Kemény évek jöttek. Akkoriban óriási versengés volt egy multis pozícióért, főleg a “menedzserképző programok”-ban. Az évek alatt megfordultam jónéhány mammut vállalatnál; annyi ötkörös állásinterjún voltam, hogy szinte kívülről fújtam a HR-es teszt kérdéseket. Mivel az angol tudás olyan alap elvárás a multiknál, mint a légzés képessége, a rend kedvéért megtanultam németül, és spanyolul is, majd munka mellett elvégeztem egy mesterképzést Üzletviteli Tanácsadásból, hogy még jobban teljesítsek az üzleti életben.
Hát jelentem, ez is pipa. A tanulással és a “teljesítményemmel” sosem volt gond. Sorra jöttek a kinevezések, a külföldre utazgatások, és a menő üzleti utak. Izgalmas világ ez egy huszonévesnek, és nagyon sokat lehet belőle tanulni.
| Én viszont azon kaptam magam, hogy kedvetlenül kotorgatom a 20 eurós gyümölcs salátámat a frankfurti reptéren. Kívülről csillogónak tűnt az életem, de nem voltam boldog.
És mindig is úgy gondoltam, hogy ha leülepednek a dolgok az életünkben: ideje újratervezni. ;)Túl rövid az élet ahhoz, hogy unatkozzunk. Igy hát úgy határoztam, hogy jöhet egy (akkor) tizedik költözés: ideje egy naposabb országba bútorozni.
| Már csomagoltunk is a férjemmel két db. “csak oda” repülőjeggyel Spanyolországba.
Azt hiszem az igazi áttörést nálam ez az ország hozta. Először is meleg van. Rengeteget süt a nap, sokat jártunk a szabadban, mindenki egy kicsit “színesebb” és sokkal “bátrabb” : olyan igazán nyugat-európai, modern hely, de mégis mediterrán. Itt történt az az ominózus eset, hogy Emi spanyol barátnőmtől kaptam egy régi széket, amihez ennyit fűzött hozzá:
| “Te annyira kreatívnak tűnsz. Nem tudnád felújítani?”
Óriásira tágult a pupillám. Én ugyanis tudtam magamról, hogy legbelül tombol bennem a kreativitás, de ezt kívülről miből gondolja az, aki annyit lát belőlem, hogy egy laptop mögött pötyögök az Excel tábláimba? Mindenesetre elfogadtam az ajánlatot, rögtön nekiálltam csiszolni, festeni, szereztem egy vagány szövetet, amivel átkárpitoztam, és Voilá, Eminek annyira tetszett, hogy rögtön adott még két széket… és már be is szippantott a gépszíj…
| Régóta nem élveztem annyira munkát, mint amikor nyakig festékesen csiszolgattam a régi bútordarabokat a madridi lakásunk teraszán.
Innentől kezdve nem volt megállás: elkezdtem szüntelenül lakásfelújítós – házalakítós műsorokat nézni, majd kerestem egy profi lakberendező képzést , és éjjel-nappal tanultam – ismét, de most már jószívvel. Hirtelen felszabadult belőlem egy évtized alatt jó mélyre ásott nagy adag kreativitás.Megállás nélkül rajzoltam, festettem, barkácsoltam, fejlesztettem a térlátásom, majd megismerkedtem néhány digitális látványtervező programmal.
| Kisiskolás korom óta nem volt színesceruza a kezemben , de ahogy újra előkerültek, éreztem, hogy most ki fog szabadulni a szellem a palackból.
Habár a bútorfelújítos business-eimet is nagyon élveztem Spanyolországban, nem sokkal később elhatároztuk a férjemmel, hogy haza szeretnénk jönni, én pedig itthon szeretnék vállalkozást alapítani. Ahogy betettem a lában az országba, megterveztem egy cukrászdát, majd egy fodrász üzletet, aztán sorba jöttek a családi házat…. És innen már nem volt visszaút.
| A multis állásomnak lőttek, és már nem is akartam visszamenni.
Valami sokkal színesebb, sokkal kreatívabb világra bukkantam rá, nemcsak a nagyvilágban, de a lelkem mélyén is, amiért a mai napig hálás vagyok a sorsnak, és saját magamnak is. Saját magamnak legfőképpen azért, hogy voltam olyan bátor, hogy soha nem hátráltam meg.
| Végleg otthagytam a “biztos” multis madridi menedzseri állásomat azért, hogy lakberendező legyek. És ezt a mai napig nem bántam meg. Illetve, talán azt az egyet bántam meg, hogy nem kezdtem el hamarabb.
Immáron közel egy évtizede dolgozom a szakmában, többszáz ingatlant megtervezhettem, és alapítottam egy saját lakberendező iskolát, egy Felnőttképző Intézményt, ahol több, mint száz lelkes designer tanulót oktatok a szakmára, és vállalkozás építésre.
Ha érdekel a lakberendező szakma, és szeretnéd megtudni én hogyan építettem föl a saját profi lakberendező vállalkozásom 6 kulcs lépésben, gyere el INGYENES ONLINE Lakberendező Karrierépítő webináromra.
Szerintem soha nem késő újratervezni ! 😉
Küldetésem
“Küldetésem, hogy motivációt, bátorságot, és magabiztos tudást adjak minden tervezőnek saját profi Designer Karrierje felépítésében.”
