fbpx

Gyerekkori álmod, hogy lakberendező legyél? 3 tipp, hogyan kerülj hozzá közelebb

„Már az óvodában is a fakockákkal szerettem játszani”, sőt „baba helyett is legó volt a kezemben” – hallom sokszor kedves leendő lakberendező tanulóimtól. És persze ezzel én is csak rezonálni tudok. Sokunk karmája már egészen kisgyerekkorban látszik. Csak szeretjük ezeket az apró jeleket – legtöbbször társadalmi vagy szülői nyomás hatására – a szőnyeg alá söpörni, hogy aztán hosszú éveken át téves utakon járva, felnőttként döbbenjünk rá, hogy amire mindig is vágytunk, az végig karnyújtásnyira volt előttünk.

„Már az óvodában is a fakockákkal szerettem játszani”, sőt „baba helyett is legó volt a kezemben” – hallom sokszor kedves leendő lakberendező tanulóimtól. És persze ezzel én is csak rezonálni tudok. Sokunk karmája már egészen kisgyerekkorban látszik. Csak szeretjük ezeket az apró jeleket –  legtöbbször társadalmi vagy szülői nyomás hatására – a szőnyeg alá söpörni, hogy aztán hosszú éveken át téves utakon járva, felnőttként döbbenjünk rá, hogy amire mindig is vágytunk, az végig karnyújtásnyira volt előttünk. 

| Na de miért is dobjuk el a gyermekkori álmainkat? Miért nem valósítjuk meg őket, ha már kiskorunkban is éreztük, hogy mi az, amire szükségünk van?

Leginkább azért, mert a környezeti zaj hangosabb, mint a belső hangunk. Belső hangja és ösztöne minden embernek (és állatnak) van. Csak az emberek hajlamosak arra, hogy ezt a belső hangot túl zajongják. 

Ezzel kapcsolatban egy nagyon erőteljes saját személyes élményem is van. Soha nem felejtem el, kb. 26 éves koromban történt a reggeli meditációm kellős közepén – amikor először meghallottam a saját belső hangomat. Ahogy meghallottam, hangosan zokogni kezdtem a meditációm közben. Ha rá gondolok, még most is könnybe lábad a szemem. Hiszen, az én kis belső hangom mindvégig ott volt belül, és súgott nekem, hogy merre kellene haladni. Mégsem figyeltem rá. A társadalom hangja zajosabb volt. És amikor végre meghallottam, hogy mit mond, bűntudatom lett.

Na de én azt mondom, hogy boldognak lenni soha nem késő, és mindig aktuális. Szóval akár meghallottad már a belső hangod – aki egy kreatívabb szakmára és egy szabadabb életre vágyik – akár még csak most ébredezik benned a vágy, szeretnék megosztani veled 3 jó tanácsot, ami segíteni fog, hogy közelebb kerülj a gyerekkori álmaidhoz.  

1. Bontsd le a téves hitrendszereket, ami körülvesz téged

Társadalmunk és kultúránk hemzseg az évszázadokon, sőt, évezredeken át felhalmozódott téves hitrendszerektől.  Csak hogy néhányat említsek közülük:

„Túl szép, hogy igaz legyen”
„A kreatív szakmákból nem lehet megélni” 
„A pénzért keményen meg kell dolgozni.”
„Ami könnyen jött, könnyen megy.”
„Jobb félni, mint megijedni”
„Nem vagyok elég jó ehhez.”
„Nekem soha nincs szerencsém.”

Ezek a téves – és borzasztóan káros – hitrendszerek gyerekkorunk óta beleivódtak az elménkbe és a lelkünkbe, és – akár tisztában vagyunk vele akár nem – irányítják az életünket, és akadályoznak bennünket a szabad kiteljesedésben 

A legfontosabb, hogy ezekkel a – személyenként változó, és a sorsodat korlátozó – negatív hitrendszerekkel tisztában legyél, (kérlek szánj rá időt, és írd össze egy papírra) és tudd, hogy mindig van lehetőség a változtatásra. Ha ezeket sikerült feloldanod, sokkal könnyebben visszatalálsz majd a gyerekkori álmaid megvalósításához

Írtam erről egy külön blog bejegyzést itt, ha bővebben érdekel. 

2. Teremts helyet az életedben

Amellett, hogy sokszor téves hiedelmek gátolnak meg minket a saját fejlődésünkben, néha még egyszerűbb oka van annak, hogy az álmaink megvalósítása – például az, hogy lakberendezőként dolgozzunk, és egy szabad, kreatív életet éljünk – nem kap helyet az életünkben. Ez pedig szó szerint azért történik, mert nincs benne hely. Telezsúfoljuk magunkat feladatokkal, teendőkkel, programokkal, és mások problémáival. Mindenre hagyunk időt, csak saját magunkra nem. 

Ez azért veszélyes, mert sokszor a lehetőség már ott van karnyújtásnyira előttünk, mégsem engedjük őt be, mert nincs hova beengedni. Ezzel kapcsolatban az első és legfontosabb feladat, hogy teremts egy kis helyet – üres helyet! – az életedben saját magadra. Ez lehet akár csak hetente 1 óra, vagy naponta 15 perc, amikor semmire nem gondolsz, csak saját magadra. Csak ülj le egy padra, mondjuk napi 15 percre, vagy amennyi belefér neked, és ne gondolj semmire. De tényleg semmire. Csak legyél magaddal. 😉 Ahhoz hogy valami új bejöjjön az életedbe, ahhoz kell egy kis üres hely, ahova be tud érkezni.

3. Keress támogatókat, és egy mentort, akire felnézhetsz

Amikor az ember a gyerekkori álmait – vagy akár felnőttkori álmait – szeretné megvalósítani, ahhoz bátorság kell. Bátorság kell ahhoz, hogy a körülötted lévő zajban te csendben tudj maradni. Bátorság kell ahhoz, hogy a körülötted lévő negativitásban pozitív tudj maradni. És ahhoz is bátorság kell, hogy a többnyire boldogtalan emberek között te merj boldognak lenni!

Ehhez jól jön, ha olyanokkal veszed körbe magad, akik támogatnak. Ez vonatkozik a családra, a barátokra és. a munkatársakra is. Aki nem támogat téged, azt az álmaid építése közben le kell építened. Tudniillik a félelmeket és az álmokat nem lehet egyszerre egy időben táplálni. Vagy az álmaidat táplálod, vagy a félelmeidet. A kettő együtt nem megy. Ebben az érzékeny időszakban pedig jól jön egy mentor, aki fogja a kezed és támogat. Aki átélte már mindazt, amire te most készülsz, és szeretne neked is segíteni. 

Ha nyitott vagy rá, én itt vagyok. Mentorként és oktatóként több, mint száz tanuló és leendő lakberendezőnek segítettem már hogy felépítse saját profi lakberendező karrierjét. Tartok erről egy ingyenes online előadást, és nagyon sok szeretettel várlak téged is

„Lakberendező karrierépítés kezdőknek és haladóknak” ingyenes online előadás

Küldetésem

“Küldetésem, hogy motivációt, bátorságot, és magabiztos tudást adjak minden tervezőnek saját profi Designer Karrierje felépítésében.”

Korábbi tartalmaim

Kövess a közösségi médiában!